Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Képes Sport: Na milyen BL-döntősnek lenni?
Didier Drogba: Semmi különös...
Dehogy, csak viccelek. Fantasztikus érzés, pláne, hogy évek óta ezért melóztunk megfeszülve. Most pedig, hogy ott vagyunk, egész egyszerűen muszáj nyernünk.

K.S.: Csak halkan jegyeznénk meg, a United játékosai is valami hasonlóra készülnek.
D.D.: Tudjuk. És azt is, hogy nem lesz egyszerű. De hogy mindent megteszünk a sikerért, hogy a lelkünket is kitesszük a pályára, holtbiztos.

K.S.: Ami azt illeti, rólad már az elődöntőben is sütött, hogy bármire képes lennél a fináléért.
D.D.: Igyekszem mindig a maximumon pörögni, hogy két gól lett a jutalmam, csak amolyan bónuszként értékelendő, jóval fontosabb, hogy nyertünk. Amihez kellettek a társak, egy nagybetűs csapat. Mert ez a játék a csapatról szól.

K.S.: A Visszavágót megelőző Benítez - Drogba csörte is kellően felbosszantott, nemde?
D.D.: Nem tetszett, hogy engem vett elő. Kifejtettem már, Benítezt mindig nagyon tiszteltem, de csalódást okozott, amiért azzal vádolt, hogy túl könnyen rogytam össze a liverpooli odavágón, hogy a tizenegyes előtt csak eljátszottam, hogy felvágnak. Ha annyira azt akarta, hogy mindvégig talpon maradjak talán jobban tette volna, ha a védőinek magyarázza el, hogyan próbáljanak szabályosan szerelni. Mert a labda helyett leginkább a lábamat rúgdosták.

K.S.: Rendben van, beszéljük is inkább a soros ellenfélről, a Manchesterről.
D.D.: Habár ők nyerték a bajnokságot, azért az a tény, hogy nemrégiben kettő egyre megvertük őket, eltölt bennünket némi önbizalommal, és hát nem is kivánkozhat jobb alkalom visszavágni a Premier League fiaskóért, mint a BL-döntő. A United talán a legjobb csapat Angliában, valódi topmenedzserrel a kispadon, de magunk között szólva mi sem vagyunk rosszak.

K.S.: Bosszú lesz?
D.D.: A futballban csak ritkán szabad ezt a szót használni. A Manchester tavaly például hét eggyel küldte haza a Romát, az idén ismét összekerültek, a Roma labdarúgóiban talán megfordulhatott a bosszúvágy, de mire mentek vele? Ez egy meccs lessz, amelyet meg akarunk nyerni.

K.S.: Egy döntőt már játszhattál.
D.D.: Igen, még a Marseille színeiben, amikor épp a Benítez vezette Valenciától kaptunk ki az UEFA-kupa fináléjában. Szóval tapasztalatból mondhatom, kikapni az elődöntőben igazán nem kellemes érzés, az azt követő két-három napot teljes letargia jegyében telik, de ha a döntőben veszítesz, nos, az a kudarc éveken át elkísér.

K.S.: Na jó, de tegyük fel május 21.-én Didier Drogba emeli a magasba a BL-serleget. Másnap aztán aláír az Interhez?
D.D.: Számos pletyka látott napvilágot személyemmel kapcsolatban, hogy Mourinhóval eggyüt megyünk az Interhez, aztán hallottam a Real Madridról meg a Milanról is, és bár mind-mind hízelgő, a szezonban végig egyedül a Chelsea-re koncentrálok, és csak az biztos, hogy a szerződésem további két évig Londonhoz köt.

K.S.: Van valami speciális igényed?
D.D.: Egyet kértem, még a télen, hogy Nicolas Anelkával játszhassak együtt. Habár szerintem nagyon jól megértjük egymást a pályán, sajnálom is őt, mert a mester - miközben az eredmények őt igazolják - ragaszkodik a négy, három, hármas felálláshoz, amelyben ugye csak egy középcsatárnak jut hely. Ugyanakkor megjegyezném, a négy, négy, kettes rendszert mindig is jobban kedveltem, olyankor nem egyedül kellett elől gyürkőznöm, és olyankor bizony a góllövés is jobban ment. De Avram Grantnak megvan a maga koncepciója, ahhoz tartja magát.

K.S.: Talán túl sok a Chelsea-ben a csatár nem? Drogba, Shevcsenko, Anelka, Pizzaro...
D.D.: Ha egy klub több fronton harcol, muszáj széles választékot teremtenie, ugyanakkor az embert insprálja is, ha klasszis csapattársakkal kell megküzdenie a posztjáért. Még úgy is, hogy többször el tudnám képzelni az Anelka, Drogba csatárduót.

K.S.: Apropó, támadók. Igaz, hogy Isaac fiad nemrégiben még Arsenal-dresszeben flangált odahaza?
D.D.: Igen. Mit csináljak, ha egyszer megveszett Thierry Henryért? Talán megbocsátotta, hogy tavaly, többek közt Thierryt megelőzve, én lettem az angol gólkirály.

K.S.: Az idén viszont Cristiano Ronaldo lett az.
D.D.: Egészen fantasztikus, amit az idén produkált, de kár minket összehasonlítani. Engem idén a sérülések, no meg az Afrika-kupa is hátráltatott, persze ettől még elképesztő az ő harmincegy gólja. Egyébként is szeretem a robbanékony, kreatív, olykor szemtelen futballját, ahogy a védőket megkavarja hihetetlen. Ám most Ashley Cole meg John Terry lesz az ellenfél, velük azért meggyülik a baja. Engem legalábbis ezzel nyugtatnak.

K.S.: Ha így lessz, akár egy Drogba-gól is dönthet.
D.D.: Akár. Eddig mindössze egyszer találtam be a United kapujába, azzal viszont megnyertük az FA-kupát. És most is döntőt vívunk...

Forrás: Képes Sport/Az express.co.uk alapján
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.