Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kezdjük avval, hogy az idei szezonban csapatunk eddig 57 tétmérkőzésen lépett pályára. Ez nyilvánvalóan nagyon sok még egy olyan rotációs lehetőségekkel rendelkező gárda számára, mint a Chelsea.

A Kékek a rendkívüli terhelés, és egyéb akadályozó tényezők (pl. edzőcsere, sérülések) mellett is 36 győzelmet szereztek ezen a több, mint félszáz meccsen. Ez 63%-os teljesítmény, ami nem rossz. Emellett 15-ször betliztek, és mindössze hatszor kaptak ki (ez csak a meccsek 10%-a!).

A statisztikák után értékeljük az eddig nyújtott teljesítményünket. A szezonnyitó Community Shielden rendes játékidőben 1-1-re végeztünk az MU ellen, majd sajnos a büntetőpárbajban alulmaradtunk (szinte mindig ez történik). A bajnokságban jól kezdtünk, vezettük is a tabellát, aztán jött a meglepetés: José Mourinho távozott, a helyét Avram Grant foglalta el, akivel az elején nehezen indult be a szekér. Pár kisiklás elég volt, és máris a 3. helyről figyeltük az Arsenal és a Manchester hátát.

A szezon elején/közepén elkezdődtek a kupasorozatok is, és Grant legénységének minden fronton harcra kellett kelni a végső győzelemért. A Ligakupában egészen a döntőig meneteltünk veretlenül, azonban ott nagyon pocsék teljesítménnyel megérdemelten kaptunk ki (ugyan hosszabbítás után...) a Tottenhamtől. A BL-ben a mai napig is jól menetel a gárda, erről később írok. Az FA-kupában pedig jött, látott, és továbbjutott a Barnsley...

Eközben a veretlen októberi és novemberi hónapok, plusz a fantasztikus januárunk (8 meccs, 8 győzelem) segítségével felkapaszkodtunk az éllovasokra a Premier League-ben. A márciusi londoni rangadón aztán meg is előztük a folyamatosan hanyatló teljesítményt nyújtó Arsenalt, és tovább tapadtunk az MU-ra.

Nos, elérkeztünk jelenünkhöz, április végéhez, mikoris már csak 4 mérkőzés van hátra a 2007/08-as évadból. Ebből a következő 2 alapvetően meghatározhatja a szezon sikerességét. Ha a holnapi Chelsea-Manchester találkozón nem a hazaiak neve mellett lesz több gól, akkor a bajnoki cím minden bizonnyal elúszott, mivel nehéz elképzelni, hogy a Man. United legalább 4 pontot leadna a Wigan és a West Ham ellen. Ha kikapunk, avval megszakadna a 81 meccses hazai veretlenségi sorozatunk, és matematikailag nem, de gyakorlatilag bajnokot avatnánk az MU személyében a Stamford Bridge-en.

Mindenesetre tartsuk fent azt a lehetőséget, hogy a Chelsea megnyeri a rangadót. Ekkor a két csapat azonos pontszámmal állna az élen, azonban a PL-ben a gólarány határozza meg az egyenlő pontszámú csapatok sorrendjét. Na most, tudni kell, hogy a Chelsea-nél ez +36, a Manchester Unitednél pedig +54. Innentől nehéz elképzelni, hogy bármilyen módon is több mint 20 gólt rúgnánk a maradék 3 meccsünkön. Tehát az MU-nak még így is legalább egyszer betliznie kéne...

A Bajnokok Ligájában minden eddigieknél nagyobb sansza van a csapatnak a továbbjutásra, de ne kiabáljuk el: A Liverpool egy kupaspecialista csapat (szerintem). Bármi megtörténhet a Stamford Bridge-en. Mindenesetre ha a döntőbe jutnánk, nagyobb valószínűséggel ott is a Manchester állhatná utunkat.

De ne rohanjunk addig előre, az elsődleges cél a holnapi győzelem, és ez csak rajtunk múlik. Pontosabban Granten, az edzői stábon, a csapaton, a szurkolókon és Granten. És hogy miért említettem kétszer is izraeli edzőnket? Mert neki rezeg a léc. Elképesztő különbségek vannak aközt, hogy 2 trófeát, 1 trófeát vagy egyet se nyerünk. Grant (és pár játékos) távozhat a szezon után, de akár hőssé is válhat!

Mindenesetre Roman Abramovics biztos nem örülne, ha immár 5. éve sikertelenül zárnánk egy szezont az ő szponzorációja alatt. És náluk már csak a játékosok és a szurkolók lennének boldogtalanabbak. Tehát: optimizmus, motiváció, küzdeni akarás, kitartás. Pár dolog, ami szükséges és létfontosságú a végső sikerhez.

Hajrá Chelsea! Go Blues! We'll keep the blue flag flying high!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.